Catalina
A nevem Catalina Adams, de a barátaim csak Linának szólítanak. 1993. május 20-án születtem, L.A.-ben.
Van egy ikertestvérem, Zafrina. Imádom Őt, és Ő is engem. Nem tudunk egymás nélkül élni! A nővérünk Dana egy ügynökségnél dolgozik, menedzserként. Elég sokat veszekszünk Vele, de tudja, hogy nagyon fontos a számunkra.
Szemem és hajam barna, ajkam telt, bőröm sima. Talán azt mondanád, egy átlagos lány vagyok, de a bőrszínem megkülönböztet a többiektől. Édesapám félig afrikai, így örökletesen sötétebb a bőrszínem, mint a környezetemben élőké. Nagyon sokan beszólogatnak nekem az utcán, de tizenhét év elmúltával megtanultam nem figyelni az ilyesmire. Nekem csak az számít, hogy a barátaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.
Egyike vagyok azon keveseknek, akik szeretnek iskolába járni. Ne értsetek félre, nem tanulni szeretek, hanem az iskola hangulatát, a közösséget, a nyüzsgést, ami körülvesz.
Igaz, szépségben nem szenvedek hiányt, mégsem szállok el magamtól. A gimis lányok egytől egyig rám, a testvéremre és legjobb barátnőmre akarnak hasonlítani, de mégsem tartjuk magunkat nagyobbnak a valóságnál. Soha nem akarok azok közé tartozni, akik az égig magasztalják magukat, miközben cseppnyi jóindulat sincs bennük.
Oh, majd elfelejtettem!
Imádom a gyerekeket! Amikor csak tehetem, beugrok a közeli óvodába, és játszom a kicsikkel. Emellett rendszeresen adakozok az árvaháznak is.
Minden álmom, hogy saját gyermekkórházat nyithassak, és így segítsek a beteg, eltévedt lelkeknek.
